2013. június 1., szombat

Emlékek nélkül. 4 rész


Fél óra csendes séta után már nem bírtam csendben maradni. 
-Gunwoo, hova viszel? - böktem meg. 
-Fagyizni. - nézet le rám. 
Szidom az eget, hogy ilyen alacsony vagyok. 
-De, hova? - fogtam meg a karját. 
-Oda. - mutatott előre. 
Átnéztem a vállán és egy tó párti kis faház volt ott. 
Gyönyörű virágok voltak a párkányokon, és halk zene szólt bent. A benti dekoráció és minden, nagyon szép volt. Gunwoo intet a pultos srácnak, és elvezetett egy ablak melletti kis asztalhoz, pár perc múlva megjelent a srác. 
-Kivételesen most nem magad jöttél. Csoda. - nézet rám. 
-Ő Lex. - mutatott be. -Lexa, Ő az unokaöcsém, Gonsa. 
-Örvendek. - hajoltam meg picit. 
-Én is. Na mit kértek? - nézet Gunwoo-ra.
-Nekem a szokásos, neked Lexa? Csokis? - mosolyogva nézet rám. 
-Tökéletes. - bólintottam.
Gonsa bólintott és visszament a pulthoz. 
-Na, mesélj. Mi történt, hogy kint voltál a parkban? - dőlt hátra. 
-Baro exe, SooJin. Ma vitt haza Jin, vagyis nem haza, hanem a fiúk dormjába. Kicsit rosszul lettem a hirtelen változástól, ezért lepihentem. Veszekedésre keltem, SooJin volt. Aztán amikor kiosztott, megrohamozott egy rakás emlék vele kapcsolatban. Emlékszem, hogy össze is verekedtem vele nem egyszer. Szóval hirtelen sok volt az infó amit elfelejtettem a baleset miatt. Asszem kezd az amnézián feloldani vagy mi. - hadartam. 
-Szóval összezavarodtál. - gondolkodott el. 
-Yah, valahogy úgy. - bólintottam.
-Tessék, itt vannak a fagyik. Fogyasszátok egészséggel. - rakott elém egy csoki fagyiból formált rózsát Gonsa, Gunwoo elé pedig egy színes gömbökkel teli nagy poharat. 
-Ez de gyönyörű. - csillogó szemekkel néztem a fagyit. 
-És finom. Kóstold meg. - mondta Gunwoo és egy nagyon kanál fagyit bekapott. Vágott egy pofát, aztán megfogta a fejét. -Agyfagy. - nyögte. Nevetve kanalaztam bele én is a gyönyörű alkotásba, és lassan bekaptam. Isteni íze volt. 
-Ez nagyon finom. - nem tudom, hogy lehetséges, de én szét olvadtam a krémes csoki íz miatt. -Bizony. - mosolygott Gunwoo. Elő vettem a mobilom, amin egy rakás üzenet és nem fogadott hívás volt. Nem foglalkoztam velük, csak fogtam és lefotóztam Gunwoot, ahogy épp fagyit töm magába. -Hé, ez nem ér. - nevetett fel. Fagyis volt a szája széle, ezért azt is lekaptam. 
-Dehogy nem. - nevettem. Jó kedvem lett, azóta, hogy felkeltem, most először. 
Fagyizás után újra sétálni mentünk. 
-Neked ennyi időd van, hogy ilyen simán sétálgatsz? - néztem fel rá. 
-Egy hét szabad most a következő fellépés előtt. - mosolygott. 
-Ja, értem. 
-Amúgy, olvastam a balesetről. Azt írták, kiugrottál egy kocsi elé. - megállt és leült egy padra. 
-Jin azt mondta, hogy összevesztem Baroval. De ezt ugye még nem mondtam neki, hogy tudom. Szóval, összekaptam vele, és ahogy kirohantam, pont egy kocsi elé. Azt nem tudom min kaptunk össze, de nem is akarom. - ültem mellé.
-Jobb így tudatlanul lenni? - értetlenül nézet rám. 
-Talán. 
Tovább csak csendben ültünk. 
De asszem bealudtam, mert beszélgetést, vagyis suttyorgást hallottam. 
-De szép. - mondta valaki felettem. 
-Chaejin, mássz onnan. - hallottam egy másik hangot. Lassan kinyitottam a szemem. Értetlenül pislogtam a felettem lévő gyerekre. 
-Chaejin vagyok, Ő meg JunQ. - mutatkozott be. 
-Lexa. - motyogtam álmosan. 
-Tudjuk. Gunwoo mondta. Meg azt is, hogy ha felkeltél reggelizz meg. Nehogy bajod legyen, mert Baro beveri a képét, de ez lényegtelen. Gyere reggelizni. - pattant le az ágyról, és felhúzott. 
-Hiperaktív szegény. - legyintett JunQ. 
-Aham. - töröltem meg a szemem. -Esetleg le fürdőhetek? 
-Reggeli után. - ültetett le Chaejin. Elém pakolt egy rakás kaját, majd megjelent két másik személy. 
-Szia Lexa, Insoo vagyok. - mosolygott a srác.
-Sziasztok. - intettem. 
-Seyong vagyok. - mosolygott a másik. Amíg Ők ettek én csak mosolyogtam magamban és a kaját turkáltam. De egy palacsinta darab a képemen landolt. Gyilkos pillantással néztem fel a támadómra, chaejin csak vigyorgott. Ez háborút jelent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése