Emlékek nélkül. 6 rész

Elgondolkozva ülök kint a teraszon. A fiúk épp esznek, én meg nem vagyok éhes, tehát hagyom Őket had egyenek. Azon kattogott az agyam, hogy ha erre emlékszem, akkor idővel arra is fogok, hogy min vagy miért vesztünk össze Baroval. Mert ugye senki nem mond semmit.  Akarom én egyáltalán tudni? És a balesetet? Annyi érzés kavargott bennem. Fura és megmagyarázhatatlan érzések. Kétely, félelem, boldogság, szeretett, ezek mind a fiúkhoz kötődnek, de, hogy melyik érzés kihez, azt nem tudom.
Rezegni kezdet a telefonom, kivettem a pulcsi zsebéből és egy üzenet volt. Gunwootól. Megnyitottam, aztán csak pislogtam rá.
"A feleség hazaér, és látja, hogy a férje a konyhában sürgölődik, az étkezőasztal pedig szépen megterítve, két személyre. A lakásban félhomály, és romantikus gyertyafény.
- Ó, ez aztán a meglepetés! - mondja elérzékenyülve.
- Tényleg az - mondja a férj. - Azt hittem, csak holnap érkezel..."
Ez állt benne. Végül nevetve írtam neki vissza.
"Ez egy pocsék vicc volt. XD"
"De nevettél!!  :P" - jött a válasz.
"Igen. Köszönöm!!"
"Mit csinálsz holnap?"
"Semmit."
"Akkor fagyi?"
"Jöhet. *-*"
"Megy. :D Holnap érted megyek, de most rohanok. Szia ^^"
"Oké, Szia."
Elraktam a mobilt, majd bementem.
-Hagytunk neked kaját. - mondta Jin.
-Köszönöm. - álltam mellé, és ahogy rám nézet elnevettem magam. Csoki volt a szája szélén.
-Mi van? Megint rád jött az öt perc? - vágott értetlen fejet.
-Nem, csokis a szád. - elé álltam, és óvatosan letöröltem, megakartam törölni egy kendőben a kezem, de megfogta azt a szájához vezette és bekapta az ujjam. Lefagyva pislogtam rá. -Jin... - nyögtem ki, lassan elengedte a kezem, és lehajolt, épp, hogy súrolta az ajka az enyém.
-Lex Baro nem ha... - Jin eltávolodott, én meg ránéztem a lefagyott Sandeulra.
  Baro pont akkor toppant mellé.
-Öööhm... - néztem Jinre, de Ő nem nézet rám. -Segítsek mosogatni? - kérdeztem meg.
-Nem, már nem maradt sok. - most rám nézet és elmosolyodott.
-Rendben. - bólintottam. -Baro, mit csináltál már? - néztem rájuk.
-Csak beárultál pocok? - vágta nyakon Baro Sandeult.
-Ne bántsd már folyton. - szóltam rá.
-Nem is bántom. - háborodott fel.
-Most is láttam. - mentem közelebb hozzájuk.
-Látod? - nézet rá Sandeul. Baro már emelte a kezét mire kapott egy kendőt a képébe. Jin nevetve fogta a hasát.
-Na, már te is? - kukkantott ki a kendő alól  Baro.
-Nem. - nevetett Jin, majd átkarolta a vállát és piszkálni kezdte amitől Baro visitva nevetett.
-Dilisek. - mentem el melletük, de elkaptak és Sandeul csikizni kezdet. -Ne, ne kérlek... - nevettem.
-Filmezünk? - engedtek el hirtelen. Előre görnyedve kapkodtam a levegőt.
-Filmezünk. - egyenesedtem ki.
-Mit? - jelent meg Cnu.
-Vasember. Azt még nem láttuk. - mondta Gongchan.
-Nekem megfelel. - csaptam össze a kezem.
-Akkor irány a kanapé. - kiáltott fel Baro, ölbe kapott és nevetve indult meg a kanapénak.
Letelepedett az egész bagázs, miután minden nasi víz és egyéb dolog a helyére került, én ültem Jin és Baro közt, Gongchan előttem, de amúgy a mellkasomnak dőlve volt, a  lábaim közt -tudom, nekem is fura volt, de valahogy olyan érzésem volt mintha mindig így filmeztünk volna -. Na ezt jól elmagyaráztam.  Szóval Gongchan engem használat kanapénak. Cnu és Sandeul a kanapén, mi négyen a kanapé előtt a földön. Igazán kényelmes volt. Elindult a film mi meg teljes csendben tömtük a fejünket a nasival.