Nagyon tetszett a film. Csak elzsibbadtam. Gongchan elaludt rajtam, Baro meg a vállamnak dőlve. Szóval valahogy ki kell mászni innen.
-Segítsek? - kérdezte Jin.
-Jó lenne. - néztem rá.
Megpöckölte Baro orrát, mire felkelt, majd Gongchanét is.
-Vége? - kérdezte álmosan a kicsi.
-Kár, hogy bealudtatok. - mosolygott rájuk Jin. Cnu a fejemen keresztül mászott le a kanapéról, és ment a szobájába. Aztán Sandeul is.
-Hé már. - dobtam utánuk a párnát. San elnevette magát.
-Megyek aludni. - mászott négykézláb a szoba ajtó felé Baro.
-Várj meg, megyek Én is. - szóltam neki. Gongchan a fürdőbe ment, Én meg felhúztam a padlón fetrengő Barot.
-Ah de álmos vagyok. - nyafogott. -Ezért megyünk szépen aludni. - toltam be.
-Velem alszol? - kérdezte hirtelen.
-Ööö... - pislogtam rá.
-Már aludtál velem. - vigyorodott el.
Erről eszembe jutottak a együtt alvós estéink.
-Emlékszem. - válaszoltam. Megtorpant.
-Tényleg? - nézett rám.
Bólintottam.
-De most inkább menjünk aludni. Fáradt vagy. - mondtam.
-Miért van az, hogy Te mindig másra gondolsz magad helyet? - kérdezte, vállat vontam.
Azt hittem olyan lesz az emlékeim visszatérése, mint a filmekben, de nem. Semmi fej görcs, semmi hirtelen orrvérzés, csak egyszerűen, olyan mint amikor lerakod a fésűd a szobád tükör asztalára, és a fürdő egyik szekrényében keresed, mire eszedbe jutt, hogy hol hagytad. Elmodolyodtam, ahogy ránéztem az ágyra, mert lejátszódott magam előtt az, amikor először együtt aludtam velük. Baro rajtam, Gongchan meg mellettem kelt másnap. Akkor tudtam, hogy Ők az életem része lesznek örökre.
Kényelmesen helyezkedtünk el, és Baro már aludt is. Még szerencse, hogy a film előtt mindeki volt fürödni. Mert most nekem se maradt semmi erőm.
Másnap Gunwoonal volt ugye találkozóm. A kis fagyizóban voltunk, kint a stégen. Ő ült Én meg az ölébe helyeztem a fejem, így lazultunk. Közben fagyit ettünk.
-Emlékszem már pár dologra. - mondtam.
-Igazán? Mikre? - nézet le rám. Nagyon elvoolt egy darab csokival, amit épp készült levadászni a fagyijáról.
-Hát, például az első együtt alvásra a fiúkkal. - válaszolok tök lazán.
-Á, szóval, te háremmel alszol? - nevetett fel.
-Persze, mint te a plüss mackóiddal. - forgattam meg a szemem.
-Hé, Őket hagyd békén. Érző lények. - durcizott be.
-Hülye. - nevettem el magam.
-Tetszik egy csaj. - bökte ki.
-Mesélj csak. - ültem fel.
-Ott dolgozik az Ent melletti kávézóban. Sunjin a neve. - mondta.
-Mindenképp meg kell mutatnod majd. - lettem izgatott.
-Ez csak természetes. - lökött meg a vállával enyhén. -És, volt még valami? - nézet újra rám.
-Jinyoung majdnem megcsókolt. - hajtottam le a fejem.
-És ez rossz? - kérdezte.
-Nem, csak úgy érzem, hogy nem úgy szeretem, ahogy Ő engem. De mivel nem emlékszem, ez csak egy sima érzés. - sóhajtottam.
-Lassan de biztosan mindenre fogsz emlékezni. - nézet az órájára. -De ideje indulni.
Bólintottam, aztán haza indultunk.
Mivel a fiúk még nem voltak, úgy gondoltam főzök valamit. Szerencsére bennem maradt az a kényszer, hogy bevásároljak, vagy épp takarítsak. Így mindig tele a hűtő, és a dorm is tiszta. Mert azért van ám ki után takarítani, és elég rendetlen egy banda, főleg ha fáradtak.
-Megjöttünk. - hallottam Sandeul hangját.
-Konyha. - szóltam ki. Azonnal két oldalról befogtak, kaptam puszit, és bele is túrtak az ételbe. -Ejh, kezet mosni és leülni. - csaptam a mancsaikra. Gongchan nevetve ment kezet mosni, aztán segített CNU megteríteni.
-Te nem eszel? - kérdezte Jinyoung.
-Gunwoo-val voltam fagyizni és nem vagyok éhes. - mondtam.
Naná, hogy nem szólt érte. Hanem picit mérgesen túrt bele az ételbe. Baro viszont túl csendes volt.
Ez alatt a pár nap alatt amit velük töltöttem már a kórház óta kiismertem újra őket, szóval valami bajuk van.
Miután végeztek, elmosogattam, és bementem Jinyounghoz.
-Mi a baj? - ültem le mellé.
-Semmi. - válaszolt.
-A semmi az mindig takarja a valamit. Szóval? - kérdeztem újra rá.
-Miért vagy annyit Gunwooval? - nézet rám.
-Mert megért. Te... csak nem féltékeny vagy? - lepődtem meg.
-És ha igen?
-Gunwoonak más lány tetszik. - nevettem el magam.
-Heh? - nézet értetlenül.
-Gunwoo nem ÚGY néz rám. Barátok vagyumk és ez nem fog változni. - kuncogtam.
Hirtelen ért a csók. Csak pislogni tudtam, majd lassan kapcsoltam, és visszacsókoltam. Beugrott, hogy miért vesztem össze akkor este Baroval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése