-Sandeul. - kapálóztam a kamera előtt. Újra videót nézek.
-Neeeem. Ne is álmodj róla. - nevetett.
-Gyerekek. - hallottam Cnu hangját. Ezek szerint Ő fogja a kamerát.
-Baro. - kiáltottam.
-Hmm? - jelent meg az említett.
-Segíts. - néztem rá.
-Nem én. - röhögve ment vissza.
-Sandeul. Ted le azt a tejszínhabot. - hátráltam.
-Meg vagy. - kapott el Gongchan.
Az egész video arról szólt, hogy, hogy szívattuk egymást. Fura érzés így látni magam, és még mindig nem emlékszem semmire.
-Szia. - kopogtak be.
-Szia. A fiúk? - ültem fel.
-Otthon. A doki azt mondta, hogy már haza vihetünk. Le telt a két hét. - jött be Jinyoung.
-Tényleg? - csillant fel a szemem.
-Aham. Már ki is írt. - lengetett meg egy papírt. -De két hét múlva vissza kell jönni, kontrollra.
-Rendben.
Egy óra múlva már úton voltunk. Jin azt mondta, hogy amúgy is sokat voltam náluk, szóval mindegy, hogy hol vagyok amíg lábadozok. Így hát odamentünk.
Cnu azonnal segített, míg Baro már aggódva nézte mikor esek össze. Hát pechje volt. De nekem is. Annyira idegen volt a hely, hogy elfogott a klausztrofóbia.
-Jól vagy? - kérdezte Gongchan.
-Asszem. Csak fáradt vagyok. - kicsit nehezemre esett rendesen venni a levegőt, de csak kipréseltem magamból a mondatot.
-Gyere, pihenj le. - kísért be egy szobába. -Velem, és Baroval fogsz aludni, mint mindig. Rendben? - el vette a pulcsim.
-Rendben. - bólintottam.
-Pihenj le. - adott egy puszit az arcomra és magamra hagyott.
Ledőltem az ágyra, és azonnal elnyomott az álom.
Kiabálásra keltem. Álmosan mentem ki, hogy megnézem kik azok. Egy lány volt és Baro. Jinyoung pedig ott állt a bejáratnál, biztos most érkezett.
-Á, szóval ezért akarsz elküldeni? - bökött rám a lány undorodva.
-Nem, neki semmi köze a kettőnk ügyéhez. - vágta rá Baro.
-Miattad hagyott el. - nézet rám a csaj.
-Mi? - pislogtam értetlenül.
-Jaj, ne ted magad hülyének, úgy is tudom, hogy együtt vagytok.
-Én nem... - kapaszkodtam meg a ajtóban.
-Nem emlékszik rád. Se arra, hogy ki Ő. - mondta Jin.
-Persze, és ezt higyjem is el? - nézet Jinre.
-Amnéziás. - mondta Baro.
-Óh, igazán? - Istenem, ha szemmel ölni lehetne... -Csak, hogy tisztában légy a dolgokkal, Baro odáig van érted, és miattad szakított velem. - köpte a szavakat.
Fájni kezdet a fejem, és lassan egy kép rajzolódott ki a fejemben. SooJin a neve. És ez már nem az első veszekedésünk.
-SooJin... - néztem rá.
-Na úgy látszik mégse amnéziás.
-Lex. - sietett hozzám Jin.
-Ne... hagyj... - kóválygó fejjel indultam el a bejárathoz. Ki kell jutnom innen.
*****Baro*****
-Ezt jól megcsináltátok. - csattant fel Jin.
-Én csak felvilágosítást adtam neki. - piszkálta a körmét SooJin.
-Te mindent tönkre tettél. Ha valami baja lesz, saját kezűleg intézlek el. - mondta Jinyoung.
-Óh, csak nem? Csak nem te is szerelmes vagy ebbe a trampliba? - nevetett fel SooJin. Értetlenül néztem Jinre.
-De. Szeretem, az életemnél is jobban. És nem fogom hagyni, hogy más ártson neki. - itt rám nézet, majd bement a szobájába, hangosan becsapva maga után az ajtót.
-Úgy látszik vetélytársad van. - indult el. Nem szóltam.
Fel nem fogom, hogy eddig miért nem vettem észre, hogy Jin szerelmes Lexbe. Az én Lexembe! Vak vagyok nagyon.
*******Lexa********
Mire észre vettem, hogy kint vagyok, már egy parkban voltam.
Leültem egy padra és a kezeimbe temettem az arcom.
Nem, nem sírtam, csak egyszerűen a SooJinnel kapcsolatos emlékeim olyan sebességgel forogtak a fejemben, hogy hányingerem lett.
-Szia. - ült le mellém valaki. Felnéztem, és egy színes hajú fiú volt.
-Ööö, hali. - értetlenül pislogtam rá.
-Itt ültem a szemben levő kávézóban, láttam, hogy nem vagy jól. Tessék. - nyújtott egy poharát. -Kóla. Gondoltam jót tenne. - mosolygott.
-Köszönöm. - vettem el.
-Gunwoo vagyok. De biztos feilsmersz. - mosolyogva húzta ki magát.
-Bocsánat, de nem. Még magamra se emlékszem. Amnéziás vagyok. Volt egy balesetem, kómában voltam. - magyaráztam.
-Óh. Sajnálom. - szomorodot el.
-De a nevem Lexa. Lexa Kim. Jinyoung és B1A4 banda barátja vagy mi. - vakartam meg a fejem. -Jaj, tényleg. Párszor láttalak velük. Fellépéseken.
-Lehet. - bólintottam. -Nem emlékszem.
-Nem baj. Gyere, sétáljunk. - felhúzott, és elindult, de, hogy merre, és mire. Nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése