Emlékek nélkül 7. rész

Nagyon tetszett a film. Csak elzsibbadtam. Gongchan elaludt rajtam, Baro meg a vállamnak dőlve. Szóval valahogy ki kell mászni innen.
-Segítsek? - kérdezte Jin.
-Jó lenne. - néztem rá.
Megpöckölte Baro orrát, mire felkelt, majd Gongchanét is.
-Vége? - kérdezte álmosan a kicsi.
-Kár, hogy bealudtatok. - mosolygott rájuk Jin. Cnu a fejemen keresztül mászott le a kanapéról, és ment a szobájába. Aztán Sandeul is.
-Hé már. - dobtam utánuk a párnát. San elnevette magát.
-Megyek aludni. - mászott négykézláb a szoba ajtó felé Baro.
-Várj meg, megyek Én is. - szóltam neki. Gongchan a fürdőbe ment, Én meg felhúztam a padlón fetrengő Barot.
-Ah de álmos vagyok. - nyafogott. -Ezért megyünk szépen aludni. - toltam be.
-Velem alszol? - kérdezte hirtelen.

-Ööö... - pislogtam rá.
-Már aludtál velem. - vigyorodott el.
Erről eszembe jutottak a együtt alvós estéink.
-Emlékszem. - válaszoltam. Megtorpant.
-Tényleg? - nézett rám.
Bólintottam.
-De most inkább menjünk aludni. Fáradt vagy. - mondtam.
-Miért van az, hogy Te mindig másra gondolsz magad helyet? - kérdezte, vállat vontam.
Azt hittem olyan lesz az emlékeim visszatérése, mint a filmekben, de nem. Semmi fej görcs, semmi hirtelen orrvérzés, csak egyszerűen, olyan mint amikor lerakod a fésűd a szobád tükör asztalára, és a fürdő egyik szekrényében keresed, mire eszedbe jutt, hogy hol hagytad. Elmodolyodtam, ahogy ránéztem az ágyra, mert lejátszódott magam előtt az, amikor először együtt aludtam velük. Baro rajtam, Gongchan meg mellettem kelt másnap. Akkor tudtam, hogy Ők az életem része lesznek örökre.
Kényelmesen helyezkedtünk el, és Baro már aludt is. Még szerencse, hogy a film előtt mindeki volt fürödni. Mert most nekem se maradt semmi erőm.

Másnap Gunwoonal volt ugye találkozóm. A kis fagyizóban voltunk, kint a stégen. Ő ült Én meg az ölébe helyeztem a fejem, így lazultunk. Közben fagyit ettünk.
-Emlékszem már pár dologra. - mondtam.
-Igazán? Mikre? - nézet le rám. Nagyon elvoolt egy darab csokival, amit épp készült levadászni a fagyijáról.
-Hát, például az első együtt alvásra a fiúkkal. - válaszolok tök lazán.
-Á, szóval, te háremmel alszol? - nevetett fel.
-Persze, mint te a plüss mackóiddal. - forgattam meg a szemem.
-Hé, Őket hagyd békén. Érző lények. - durcizott be.
-Hülye. - nevettem el magam.
-Tetszik egy csaj. - bökte ki.
-Mesélj csak. - ültem fel.
-Ott dolgozik az Ent melletti kávézóban. Sunjin a neve. - mondta.
-Mindenképp meg kell mutatnod majd. - lettem izgatott.
-Ez csak természetes. - lökött meg a vállával enyhén. -És, volt még valami? - nézet újra rám.
-Jinyoung majdnem megcsókolt. - hajtottam le a fejem.
-És ez rossz? - kérdezte.
-Nem, csak úgy érzem, hogy nem úgy szeretem, ahogy Ő engem. De mivel nem emlékszem, ez csak egy sima érzés. - sóhajtottam.
-Lassan de biztosan mindenre fogsz emlékezni. - nézet az órájára. -De ideje indulni.
Bólintottam, aztán haza indultunk.
Mivel a fiúk még nem voltak, úgy gondoltam főzök valamit. Szerencsére bennem maradt az a kényszer, hogy bevásároljak, vagy épp takarítsak. Így mindig tele a hűtő, és a dorm is tiszta. Mert azért van ám ki után takarítani, és elég rendetlen egy banda, főleg ha fáradtak.
-Megjöttünk. - hallottam Sandeul hangját.
-Konyha. - szóltam ki. Azonnal két oldalról befogtak, kaptam puszit, és bele is túrtak az ételbe. -Ejh, kezet mosni és leülni. - csaptam a mancsaikra. Gongchan nevetve ment kezet mosni, aztán segített CNU megteríteni.
-Te nem eszel? - kérdezte Jinyoung.
-Gunwoo-val voltam fagyizni és nem vagyok éhes. - mondtam.
Naná, hogy nem szólt érte. Hanem picit mérgesen túrt bele az ételbe. Baro viszont túl csendes volt.
Ez alatt a pár nap alatt amit velük töltöttem már a kórház óta kiismertem újra őket, szóval valami bajuk van.
Miután végeztek, elmosogattam, és bementem Jinyounghoz.
-Mi a baj? - ültem le mellé.
-Semmi. - válaszolt.
-A semmi az mindig takarja a valamit. Szóval? - kérdeztem újra rá.
-Miért vagy annyit Gunwooval? - nézet rám.
-Mert megért. Te... csak nem féltékeny vagy? - lepődtem meg.
-És ha igen?
-Gunwoonak más lány tetszik. - nevettem el magam.
-Heh? - nézet értetlenül.
-Gunwoo nem ÚGY néz rám. Barátok vagyumk és ez nem fog változni. - kuncogtam.
Hirtelen ért a csók. Csak pislogni tudtam, majd lassan kapcsoltam, és visszacsókoltam. Beugrott, hogy miért vesztem össze akkor este Baroval.

Emlékek nélkül. 6 rész

Elgondolkozva ülök kint a teraszon. A fiúk épp esznek, én meg nem vagyok éhes, tehát hagyom Őket had egyenek. Azon kattogott az agyam, hogy ha erre emlékszem, akkor idővel arra is fogok, hogy min vagy miért vesztünk össze Baroval. Mert ugye senki nem mond semmit.  Akarom én egyáltalán tudni? És a balesetet? Annyi érzés kavargott bennem. Fura és megmagyarázhatatlan érzések. Kétely, félelem, boldogság, szeretett, ezek mind a fiúkhoz kötődnek, de, hogy melyik érzés kihez, azt nem tudom.
Rezegni kezdet a telefonom, kivettem a pulcsi zsebéből és egy üzenet volt. Gunwootól. Megnyitottam, aztán csak pislogtam rá.
"A feleség hazaér, és látja, hogy a férje a konyhában sürgölődik, az étkezőasztal pedig szépen megterítve, két személyre. A lakásban félhomály, és romantikus gyertyafény.
- Ó, ez aztán a meglepetés! - mondja elérzékenyülve.
- Tényleg az - mondja a férj. - Azt hittem, csak holnap érkezel..."
Ez állt benne. Végül nevetve írtam neki vissza.
"Ez egy pocsék vicc volt. XD"
"De nevettél!!  :P" - jött a válasz.
"Igen. Köszönöm!!"
"Mit csinálsz holnap?"
"Semmit."
"Akkor fagyi?"
"Jöhet. *-*"
"Megy. :D Holnap érted megyek, de most rohanok. Szia ^^"
"Oké, Szia."
Elraktam a mobilt, majd bementem.
-Hagytunk neked kaját. - mondta Jin.
-Köszönöm. - álltam mellé, és ahogy rám nézet elnevettem magam. Csoki volt a szája szélén.
-Mi van? Megint rád jött az öt perc? - vágott értetlen fejet.
-Nem, csokis a szád. - elé álltam, és óvatosan letöröltem, megakartam törölni egy kendőben a kezem, de megfogta azt a szájához vezette és bekapta az ujjam. Lefagyva pislogtam rá. -Jin... - nyögtem ki, lassan elengedte a kezem, és lehajolt, épp, hogy súrolta az ajka az enyém.
-Lex Baro nem ha... - Jin eltávolodott, én meg ránéztem a lefagyott Sandeulra.
  Baro pont akkor toppant mellé.
-Öööhm... - néztem Jinre, de Ő nem nézet rám. -Segítsek mosogatni? - kérdeztem meg.
-Nem, már nem maradt sok. - most rám nézet és elmosolyodott.
-Rendben. - bólintottam. -Baro, mit csináltál már? - néztem rájuk.
-Csak beárultál pocok? - vágta nyakon Baro Sandeult.
-Ne bántsd már folyton. - szóltam rá.
-Nem is bántom. - háborodott fel.
-Most is láttam. - mentem közelebb hozzájuk.
-Látod? - nézet rá Sandeul. Baro már emelte a kezét mire kapott egy kendőt a képébe. Jin nevetve fogta a hasát.
-Na, már te is? - kukkantott ki a kendő alól  Baro.
-Nem. - nevetett Jin, majd átkarolta a vállát és piszkálni kezdte amitől Baro visitva nevetett.
-Dilisek. - mentem el melletük, de elkaptak és Sandeul csikizni kezdet. -Ne, ne kérlek... - nevettem.
-Filmezünk? - engedtek el hirtelen. Előre görnyedve kapkodtam a levegőt.
-Filmezünk. - egyenesedtem ki.
-Mit? - jelent meg Cnu.
-Vasember. Azt még nem láttuk. - mondta Gongchan.
-Nekem megfelel. - csaptam össze a kezem.
-Akkor irány a kanapé. - kiáltott fel Baro, ölbe kapott és nevetve indult meg a kanapénak.
Letelepedett az egész bagázs, miután minden nasi víz és egyéb dolog a helyére került, én ültem Jin és Baro közt, Gongchan előttem, de amúgy a mellkasomnak dőlve volt, a  lábaim közt -tudom, nekem is fura volt, de valahogy olyan érzésem volt mintha mindig így filmeztünk volna -. Na ezt jól elmagyaráztam.  Szóval Gongchan engem használat kanapénak. Cnu és Sandeul a kanapén, mi négyen a kanapé előtt a földön. Igazán kényelmes volt. Elindult a film mi meg teljes csendben tömtük a fejünket a nasival.

Emlékek nélkül. 5 rész

Nevetve mentem egy kiadós kaja csata után a fürdőbe, hogy lemossam magamról a csokit és a szószokat amik a húsokhoz jártak. 

De ahogy belenéztem a tükörbe képek kezdtek cikázni a fejemben.  Eszembe jutott amikor a fiúkkal csináltam ezt. Akkor Baro kezdte, épp beléptem az ajtón -vásárolni voltam a vacsihoz-, amikor egy darab csokis süti landolt a pólómon, jó sok csoki volt rajta. Ők meg nevettek rajtam, Baro meg vágott egy pofát és segített leszedni a csokit. 
Megfogtam a fejem, mert fájni kezdet. Szédülés fogott el, és mivel nem kapaszkodtam meg, lefejeltem a pultot és elájultam.

******Baro*******

Egész éjjel semmit nem aludtam. Csak a plafont bámultam, vagy forgolódtam. De a többiek se nagyon aludtak, mert semmi hír nem volt Lex-ről. Jin folyamatosan hívta én meg üzeneteket küldtem, de nem reagált.
-Lex kórházban van. - rontott be Jin a szobába, gyorsan felpattantam magamra kaptam pár ruhát, és Jinyoung után mentem.
Mind ott álltunk a szobája előtt, plusz még öten.
-Sziasztok, én hívtalak Lexa mobiljáról. - állt meg előttünk Gunwoo. 
Ismerem, már léptünk fel egy műsorban.
-Mi történt? - kérdezte Jin.
-Pontosan nem tudjuk, Insoo talált rá a fürdőszoba padlón. Beverte a fejét, mert véres volt. Ide hoztuk. - magyarázta.
-Köszönjük. És azt is, hogy szóltál, hogy nálatok van. - hajolt meg Jin.
-Mi van? Te végig tudtad hol van? - csattantam fel.
-Igen. Gunwoo írt egy SMS-t. - válaszolt rám se nézve. Már arra készültem, hogy neki megyek, de kijött a doki. Szerencséje.
-Hogy van? - kérdeztem.
-Jól. Úgy látszik kezd múlni az amnézia. - mosolyodott el. -Kicsit beverte a fejét, de csak felületes a sérülés. Már magához tért. - mondta a doki.
-Be lehet hozzá menni? - kérdezte Gunwoo.
-Persze. - még csak bólintani se volt ideje a dokinak, Gunwoo már bent volt.


*******Lexa *******


-Hát a frászt hoztad ránk. - ölelt meg Gunwoo, ahogy berobogott.
-Sajnálom. Nem volt szándékos. - engedtem el.
-Tudjuk, de megijedtünk. - ült le az ágyra.
-De emlékszem. Emlékszem amikor voltam a boltban, hogy megcsináljam a vacsit, de amikor beléptem, Te hozzám vágtál egy csokis sütit. - mondtam, közben Barora néztem.
-Tényleg? - mosolyodott el, bólintottam. 
Megölelt. Bennem volt ez az érzés már rég óta, és most már tudom, hogy mi volt az. Hiányzott. Ő és az ölelései.
-Szerettem az a pólót. - vágtam nyakon.
-Veszek neked másikat. - kicsit elengedet, és rám mosolygott.
-De Micky egeres legyen. - mosolyogtam rá.
-Az lesz. - újra megölelt. 
-Noona, de azért ugye jössz még hozzánk? - bukkant fel Chaejin feje előttem.
-Igen. - mosolyogva engedtem el Barot és simogattam meg Chaejin pofiját. 
Insoo mondta, hogy Ő a fiatal a csapatban.
-Hé. - háborodott fel Gongchan. -Én vagyok Lex makaenje. - szólt Chaejinre.
-De már én is. - nyujtotta rá a nyelvét amitől Gongchan bedurcizott.  
Baro nevetve állt fel mellőlem. Gongchan azonnal elfoglalta Baro helyét, és a haját simogatva kezdtünk beszélgetni a fiúkkal.
Végre, tudok az érzésekhez embereket kötni, és a fiúk már nem idegenek. Remélem lassan végre mindenre emlékezni fogok.

Emlékek nélkül. 4 rész

Fél óra csendes séta után már nem bírtam csendben maradni. 
-Gunwoo, hova viszel? - böktem meg. 
-Fagyizni. - nézet le rám. 
Szidom az eget, hogy ilyen alacsony vagyok. 
-De, hova? - fogtam meg a karját. 
-Oda. - mutatott előre. 
Átnéztem a vállán és egy tó párti kis faház volt ott. 
Gyönyörű virágok voltak a párkányokon, és halk zene szólt bent. A benti dekoráció és minden, nagyon szép volt. Gunwoo intet a pultos srácnak, és elvezetett egy ablak melletti kis asztalhoz, pár perc múlva megjelent a srác. 
-Kivételesen most nem magad jöttél. Csoda. - nézet rám. 
-Ő Lex. - mutatott be. -Lexa, Ő az unokaöcsém, Gonsa. 
-Örvendek. - hajoltam meg picit. 
-Én is. Na mit kértek? - nézet Gunwoo-ra.
-Nekem a szokásos, neked Lexa? Csokis? - mosolyogva nézet rám. 
-Tökéletes. - bólintottam.
Gonsa bólintott és visszament a pulthoz. 
-Na, mesélj. Mi történt, hogy kint voltál a parkban? - dőlt hátra. 
-Baro exe, SooJin. Ma vitt haza Jin, vagyis nem haza, hanem a fiúk dormjába. Kicsit rosszul lettem a hirtelen változástól, ezért lepihentem. Veszekedésre keltem, SooJin volt. Aztán amikor kiosztott, megrohamozott egy rakás emlék vele kapcsolatban. Emlékszem, hogy össze is verekedtem vele nem egyszer. Szóval hirtelen sok volt az infó amit elfelejtettem a baleset miatt. Asszem kezd az amnézián feloldani vagy mi. - hadartam. 
-Szóval összezavarodtál. - gondolkodott el. 
-Yah, valahogy úgy. - bólintottam.
-Tessék, itt vannak a fagyik. Fogyasszátok egészséggel. - rakott elém egy csoki fagyiból formált rózsát Gonsa, Gunwoo elé pedig egy színes gömbökkel teli nagy poharat. 
-Ez de gyönyörű. - csillogó szemekkel néztem a fagyit. 
-És finom. Kóstold meg. - mondta Gunwoo és egy nagyon kanál fagyit bekapott. Vágott egy pofát, aztán megfogta a fejét. -Agyfagy. - nyögte. Nevetve kanalaztam bele én is a gyönyörű alkotásba, és lassan bekaptam. Isteni íze volt. 
-Ez nagyon finom. - nem tudom, hogy lehetséges, de én szét olvadtam a krémes csoki íz miatt. -Bizony. - mosolygott Gunwoo. Elő vettem a mobilom, amin egy rakás üzenet és nem fogadott hívás volt. Nem foglalkoztam velük, csak fogtam és lefotóztam Gunwoot, ahogy épp fagyit töm magába. -Hé, ez nem ér. - nevetett fel. Fagyis volt a szája széle, ezért azt is lekaptam. 
-Dehogy nem. - nevettem. Jó kedvem lett, azóta, hogy felkeltem, most először. 
Fagyizás után újra sétálni mentünk. 
-Neked ennyi időd van, hogy ilyen simán sétálgatsz? - néztem fel rá. 
-Egy hét szabad most a következő fellépés előtt. - mosolygott. 
-Ja, értem. 
-Amúgy, olvastam a balesetről. Azt írták, kiugrottál egy kocsi elé. - megállt és leült egy padra. 
-Jin azt mondta, hogy összevesztem Baroval. De ezt ugye még nem mondtam neki, hogy tudom. Szóval, összekaptam vele, és ahogy kirohantam, pont egy kocsi elé. Azt nem tudom min kaptunk össze, de nem is akarom. - ültem mellé.
-Jobb így tudatlanul lenni? - értetlenül nézet rám. 
-Talán. 
Tovább csak csendben ültünk. 
De asszem bealudtam, mert beszélgetést, vagyis suttyorgást hallottam. 
-De szép. - mondta valaki felettem. 
-Chaejin, mássz onnan. - hallottam egy másik hangot. Lassan kinyitottam a szemem. Értetlenül pislogtam a felettem lévő gyerekre. 
-Chaejin vagyok, Ő meg JunQ. - mutatkozott be. 
-Lexa. - motyogtam álmosan. 
-Tudjuk. Gunwoo mondta. Meg azt is, hogy ha felkeltél reggelizz meg. Nehogy bajod legyen, mert Baro beveri a képét, de ez lényegtelen. Gyere reggelizni. - pattant le az ágyról, és felhúzott. 
-Hiperaktív szegény. - legyintett JunQ. 
-Aham. - töröltem meg a szemem. -Esetleg le fürdőhetek? 
-Reggeli után. - ültetett le Chaejin. Elém pakolt egy rakás kaját, majd megjelent két másik személy. 
-Szia Lexa, Insoo vagyok. - mosolygott a srác.
-Sziasztok. - intettem. 
-Seyong vagyok. - mosolygott a másik. Amíg Ők ettek én csak mosolyogtam magamban és a kaját turkáltam. De egy palacsinta darab a képemen landolt. Gyilkos pillantással néztem fel a támadómra, chaejin csak vigyorgott. Ez háborút jelent.